Egy nap a Panel negyedben

Soha nem éltem Panelházban. Jó, egy fél évig, de nagyon kicsi voltam és nem emlékszem rá. Kelet Berlinben éltem akkor szüleimmel.
Két éve, mióta itt élek Budapesten, és itt járok Egyetemre, most először jutottam el egy Panel negyedbe. Különleges élményekkel tértem haza.

Különleges szemmel tekintettem az ottani életre. Egyrészt, mint fotós, másrészt, mint ember. Próbáltam átérezni, hogy milyen lehet az élet itt. Szürke, felhős az idő, mikor kiszállok Békásmegyeren a HÉV-ről. Minden úgy fogad, ahogy azt sok embertől is hallottam. Egyszerűség mindennek az ura. De valahogy mégis más fog az emlékeimbe maradni.
Az első utca, amin besétálok, valóban a sztereotípiákat tükrözi. Graffitik, szemét és lerobbant kapubejárók. Ideális fotó-téma.

Aztán hirtelen leszólít egy srác. Megkérdezi, kinek fotózok. Bemutatkozom és elmondom neki, hogy miért vagyok itt.
Elkezd nekem mesélni. Az életről, hogy mennyire biztonságos lett ez a hely, iskola is ideköltözött, közel a Duna és a közbiztonság is jelentősen javult. Persze vannak egyes esetek, de melyik városrészben, vagy nagyvárosban nem? Mindenhol történhet valami, nem csak kifejezetten egy Panel negyedben. Gyorsan rájövök abból, amiket mesél, hogy sok előítélet hamis, téves vagy eltúlzott.
Ö maga is itt maradna, ha nem lenne ilyen magas a rezsi és lehetne irányítani a fűtést. Öt ez a két dolog zavarja itt.
Meséli nekem, hogy fiatalok is jönnek, és szeretnének lakást venni a környéken.

Lehet, hogy csak véletlen, hogy pont egy pozitívan gondolkozó embert fogtam ki, de lehet, hogy tényleg nem annyira rossz az élet (leszámítva egy pár problémát, ami mindenhol létezik) egy panelban, mint ahogy azt mondják.
Őszerinte az emberek túl sokat siránkoznak, de nem tesznek semmit az ellen, hogy jobb legyen.

Bevallom, hogy kifele nekem is a hideg, a szürke mindennapok és a szegénységet sugározza ez a hely, de sétáltam aztán olyan utcákban is, ahol fel vannak már újítva a házak, és ahol olyan emberek élnek, mint Zsolt, aki pozitívan gondolkozik és látja mindenben a szépet is. Szerintem sokkal több embernek kéne még látnia, mégha nagyon kilátástalannak is látszik a helyzet, az előnyöket. Ebben az esetben például, hogy van tető a fejük fölött és nem valami híd alatt kell élniük, amúgy ez egy eltúlzott példa, hisz én olyan benyomásokkal tértem vissza onnan, hogy fejlődés alatt áll a negyed, sok új dolgot vehet észre az ember, ami barátságosabbá, és főleg lakhatóvá teszi a házakban, a negyedben való éltet.
És ez az, ami számit.

Advertisements

Kommentar verfassen

Trage deine Daten unten ein oder klicke ein Icon um dich einzuloggen:

WordPress.com-Logo

Du kommentierst mit Deinem WordPress.com-Konto. Abmelden / Ändern )

Twitter-Bild

Du kommentierst mit Deinem Twitter-Konto. Abmelden / Ändern )

Facebook-Foto

Du kommentierst mit Deinem Facebook-Konto. Abmelden / Ändern )

Google+ Foto

Du kommentierst mit Deinem Google+-Konto. Abmelden / Ändern )

Verbinde mit %s